Kell egy hely.

Ingázom. Még csak másfél hete. De már imádom és utálom egyszerre.
Imádok reggel kisvárosban ébredni, gyalog is 20 perc alatt odaérni, nem tülekedni, nem tolakodni, nyugodtan, kedvesen beszélni, felszállni, nézni, ahogy a mezők fölött kel a nap.
És utálok este rohanni, és remegni, vajon elérem-e, merthogy csak óránként jár; utálom, hogy minden este 9 (!!!) utánra marad, amikor már leragad a szemem.

Ugyanakkor végre megértettem: kell egy hely, ahol úgy igazán OTTHON vagyok. Kétlaki élet NINCS. Nem létezik. Kell, hogy legyen egy hely, ahová HAZA megyek, ahol felvehetem a melegítőnadrágom, és már nem kell sehová sem továbbmenni. Ahol megihatok egy pohár bort. Ahol nem kell kapkodni már.
Végtelenül megnyugtat, hogy miközben a feje tetején táncol a világom, és az életem minden területén egyszerre vannak formálódóban a dolgok, még ideiglenesen is VAN ILYEN HELY. Biztosítják számomra valami érthetetlen nagylelkűséggel; van szekrényem, ahová pakoljak és az Életemet sem kell letennem kint a küszöbön.
Nem gondoltam, hogy valaha képes leszek ezen a helyen OTTHONérezni magamat. Megváltozott a véleményem - ahogy a körülmények is.
Felnőttünk a feladathoz, mindnyájan.

Köszönöm. Ez most jó nekem.

Így nem kell fejvesztve rohannom minden pénteken a Szigetközbe...
Ráér kéthetente is :D!

Zsezsgés

Miért van az, hogy a dolgok sokkal jobban mennek, ha van belőlük alaposan...?
Néhány hete alig alszom. (Választható szabadprogramok okán, szóval sajnálatomra semmi ok...) Lett egy újabb munkahelyem, ahol nemsoká beindul a verkli, de elfoglaltságokkal már most is jár. Most indul a nyelviskolában a tanév. Messzebb költöztem a munkahelyeimtől, 100 percet tesz ki a bejárás.
És mindemellett azt érzem, hogy friss az agyam, mindenre jut időm, erőm, energiám. Élvezem amit csinálok, úgy érzem, semmi okom panaszra. :)
Valahogy úgy lehet ez, hogy a naptári beírások kitámasztják egymás hátát, beszorulnak, és így nem tud kiszaladni semmi a fejemből...

Azért asszem ma elkezdem aktívan használni a határidőnaplómat...:)